id. Bali István

SZENVEDÉSEK
1960.08.15.


Szabóék hét évig boldogan éltek. Volt egy hat éves fiuk, kit Jóskának hívtak. Jóskát rendesen, becsületesen nevelték. Mindent megtettek azért, hogy becsületes ember s boldog legyen az életben.   A szülők nagyon sokat dolgoztak s láthatóan gyarapodtak. Kétszobás lakásban laktak, Farkasrét legszebb részén. Szabó az építőiparban dolgozott mint munkavezető. Felesége az otthoni munkát végezte. Egy alkalommal Szabó elhatározta, hogy kihasználja a népi demokráciánk adta lehetőséget és építész mérnök lesz. Munkaidő után, esti tanfolyamokon vett részt. Ebben az időben Szabónét is elhelyezte egy gyárba dolgozni. Két hosszú éven keresztűl  nehéz körülmények között éltek, ugyanis Szabó tanulni és dolgozni is egyszerre nem tudott s így a tanulást választotta. Szabóné keresete viszont nagyon kevésnek bizonyult. Nagy szegénységben éltek, de az vigysztalta őket, hogy Szabó egyszer befejezi a tanulmányait és mérnök lesz szép fizetéssel és majd bepotólják mind azt amit a két év alatt elmulasztottak. Szabóné sokat dolgozott, de sosem panaszkodott. Nehezen teltek a napok, hetek, hónapok. Egyszer aztán eljött az idő és Szabó mérnök lett. Szabóné nagyon boldog volt. Gondolta most már megszűnik a sok nélkülözés. Szabó azonban nagyon megváltozott, mintha kicsrélték volna. Többnek érezte magát mint más emberek. Még otthon is bosszankodott, hogy felesége nem értelmiségi. Most nagy embernek érezte magát, hiszen építész mérnök lett. Munkásait lenézte, sőt még a feleségét is. Azonban Szabóné ezt nem vette észre. Rövidesen megbetegedett és korházba kellett szállítani. Négy nap múlva a férje meglátogatta és azzal állt elő, hogy válni akar. Szabóné egy jót nevetett és megkérdezte: és mond mikor? A legrövidebb időn belül -válaszolta. Szabóné még mindig nem vette komolyan a dolgot s tovább viccelődött. Ne viccelődj, komolyan beszélek -mondta Szabó. Szabóné nagyot nézett, nem tudta elképzelni mi történhetett a férjével, hogy egyik naprol a másikra ily elhatározásra jutott. Na és mi az oka annak, hogy válni akarsz? -kérdezte. A nagy különbség köztem és köztetek. Én ugyebár egy mérnök vagyok, Te pedig egyszerü vidéki lány. S mit gondolsz Én megjelenhetek veled bárhol? Ugye nem! A másik ok pedig az, hogy hét év után bolondulnak meg az emberek. S most, hogy hét éve együtt vagyunk, Én is megbolondultam. Megszerettem egy lányt az iskolán s elveszem Őt feleségül. Őt igazán szívből fogom szeretni. Értem -monta Szabóné. Belátom, hogy nagy a társadalmi különbség köztünk s azt is belátom, hogy az utadban vagyok. Nem is akarom megakadályozni, hogy elmenj. Én nagyon szerettelek és most is szeretlek. Nem akarom, hogy boldogtalan légy. Legyél hát Te boldog és én boldogtalan. Tegyél úgy ahogy akarod. És most menj és intézkedj úgy, ahogy jónak látod. Szabó látva ezt a nagy önfeláldozást, megrendült szívvel ráborult felesége arcára és sírt mint egy gyermek. Felépített terve összedölt. Már nem akart válni, már gyűlölte magát amiért ehhez az asszonyhoz oly kegyetlen volt. Bocsánatot kért tőle és kérte, hogy ne haragudjon rá. Felesége megbocsátott neki s a látogatási idő lejártával úgy váltak el egymástól mint két boldog szerelmes. Szabó ezután már kerülte a lánnyal való találkozást. Félt attól, hogy azt meglátva újra fellángol iránta érzett szerelme. Azonban egyszer a sors mégis összehozta őket.
Szabóné két hónapig feküdt a korházban. Ezalatt férje gyakran látogatta és elhalmozta őt minden jóval. Nagyon boldog volt, hogy férje úgy szereti mint régen. S büszke volt mert férje hamarosan főmérnök lett. Amikor két hónap korházi kezelés után végre hazament, a lakást üresen találta. A bútorokon kívül semmi más nem volt a lakásban. A férje mindent elvitt, csak a bútorokat hagyta meg. Összeköltözött a lánnyal és fiával együtt ott lakott. Szabóné látva, hogy mindenét elvesztette, örjöngeni kezdett. Szaladgált össze-vissza a szobában. Kiabált, sírt, zokogott. Megölöm magam -gondolta elkeseredésében. Kirohant a konyhába, kinyitotta a gázt, föléhajolt és mély lélegzeteket vett. Egyszer csak szédülni kezdett, ereje elhagyta és elvágódott a földön. A szomszédok   észrevették a gázszagot és azonnal fölfedezték Szabónét a konyha kövén elterülve. Azonnal mentőt hívtak s a korházba szállították. Idejében találtak rá s így sikerült őt visszahozni az életnek.
A korházban visszagondolt történtekre. átgondolta az egész dolgot s elhatározta,hogy ujra kezdi az életét. Hazamenve az egyik bútort eladta, abbol vett ágynemüt és szükségesebb dolgokat.újra járt dolgozni a gyárba. Dolgozott és sporolt. Időközben a válás is megtörtént. A gyermeket az apjának itélték. Két év alatt gyönyörüen berendezte lakását, felruházkodott és némi készpénre is szert tett. Elhatározta, hogy most már a fiát is visszaköveteli. Egyik nap mikor este tiz után ment haza a munkából, a lakását feltörve találta. Fájdalom szorította össze a szívét. A lakásba belépve a szekrényeket kinyitva üresen találta. Mindenét elvitték. A Rendőrségen hiába tett bejelentést, a tetteseket nem találták. Szabóné ill. most már Horváth Mária tönkre lett téve. Húszezer forinját és a ruháit elvitték. Ujra szegény volt. Elkeseredésében nem tudta, hogy mit tegyen. Vége a szép álomnak, hogy gyermekét visszakapja. Sajnálta nagyon szegényt, mert édesapja és mostoha anyja rosszul bántak vele. A fiu ha iskolábol ment haza, gyakran felszaladt anyjához és elmesélte fájdalmát. Ilyenkor ketten sírtak egymást vigasztalva. Marika megismerkedett egy elvált emberrel, ki nála hat évvel volt idősebb. Csinos férfi volt, Marikának megtetszett. Németh Ferencnek hívták. Jó megjelenésü barna ember volt, kecses kis bajusszal. A férfi is megkedvelte Marikát s feleségül vette. Nagyon boldogok voltak s Marika már kezdte elfelejteni szenvedéseit. Főleg mikor Feri megigérte neki, hogy hamrosan magukhoz veszik a fiut. Alig várta, hogy ez a boldog pillanat elérkezzen. A gyerek gyakran járt hozzájuk és nagon megszerette a mostoha apját. Feri is szerette a fiut, sokat beszélgetett vele s ha az utcán találkoztak, mindig vett neki cukrot.
Abban az időben nagyon meg volt szigorítva a magzatelhajtás. Egy alkalommal a munkahelyen egy 18 éves lány panaszkodott Marikának, hogy teherbe esett, de az orvosok nem veszik el tőle a magzatot. Viszont nagyon félt apja haragjátol. Azt mondta öngyilkos lesz. Marika értett ezen foglalkozáshoz, mert valaha bábaasszonynak tanult, de abba kellett hagynia. Megigérte a lánynak, hogy segít rajta. Segített is. A lány nagyon hálás volt. Azonban az esetet többen is megtudták és kérték Marikát, hogy őket is kezelje ki a bajukbol. Azonban Marika nagyon félt a törvény szigorátol és nem válalta.
Férje időközben megszeretett egy másik asszonyt s szeretett volna megszabadulni Marikátol. Igy hát elhatározta, hogy beleviszi a dologba, majd lecsukatja. Rá is beszélte, hogy tegyen jót ezekkel a szerencsétlenekkel. Marika engedett a férje szavainak és elvégezte a magzatok elhajtását. A férje most már elérkezettnek látta az időt, hogy feleségét elvitesse. A tárgyalás hamarosan megtörtént, kimondták az itéletet: két és fél évet kapott. Marika nem is sejtette, hogy a saját férje jelentette fel.
A börtönben következtek Marika igazi szenvedései. Azt gondolta, nem fogja kibirni, de úgy ahogy a többiek, kibirta úgy ő is. Hatan voltak a közös cellában. Rab társai a legkülönbözőbb bűnökkel ruházták fel magokat. Volt közöttük tolvaj, csaló, sikkasztó de még gyermekgyilkos is. Az ember nem is hinné, hogy a nők még ilyen dolgokra is képesek. Marika ebben a környezetben pokolian érezte magát. Ezeken a nőkön keresztül gyűlölte meg az egész erkölcstelen társadalmi söpredéket. Nagyon fájt neki, hogy a kiszabott büntetését ilyen környezetben kell letöltenie. Ő nem voltbűnös a maga szemében, hiszen amit ő tett, azt mások iránti sajnálatból tette s nem nyerészkedési vágy hajtotta, hiszen ő fizetséget ezért nem kért és nem kapott. Rettenetes napok voltak az első időben, míg meg nem szokta a környezetet. Undorral fordult el a szobatársaiktól, mikor is azok elmesélték történetüket.
Az idő ólom lábakon vánszorogva telt. Nem bírta a cellát, így hát munkára jelentkezett. Szövőgép mellé állították és napi 12 órát dolgozott. Igaz ő többet is szeretett volna, csak hogy ne kelje a társaival együtt lennie. A cella nyirkos volt undorító szagokkal megfertőzve a levegőt. Ilyen körülmények között töltött le két évet s ekkor kitört az ellenforradalom. Ekkor őt is kiszabadították, de az ellenforradalom leverése után újra visszakerült, hogy a maradék fél évet letöltse. Ujra dolgozott, s most már pénzt is kapott. Igaz nem sokat, de azért ennek is nagyon örült. Egy hónap volt még hátra a büntetéséből, mikor férjének nyolcszáz forintot küldött, hogy vegyen neki fehérnemüt. Azonban a csomagot hiába várta, a férje azt nem küldte. Hogy mi volt az oka, azt csak a szabadulása után tudta meg. Váratlan volt az érkezése. Férje éppe dolgozni volt. A lakás olyan volt mint egy csatatér. Por és piszok borított mindent. Oly vastag volt a por, hogy a lábnyomokat lehetett látni. Rögtön neki is látott, hogy rendet teremtsen. A férje este nem ment haza, sőt még egy hét múlva sem. Elment a munkahelyére és ott beszélt vele. A férje elmondta, hogy már közel három hónapja együtt él egy asszonnyal. Mi ez? egy újabb csapás? Különös játéka a sorsnak? Netán álmodom? De nem ez a szörnyü valóság. Mit tegyek? Törődjek bele? Vagy vessem el a hitvány életem? Kitől kérke tanácsot? Kezdjem harmadszor is az életem? Azt hiszem ez lenne a legjobb, hogy még egyszer utoljára megpróbálkozzam vele. Hiszen nekem fiam van és harcolnom kell érte. És harcolok is!
Mindent előröl kezdett. Nagyon nehezen ment s már lemondott róla, hogy valamikor is helyre tud jönni. Lakását egy garzonra cserélte, ezáltal némi kis pénzhez jutott. Ezáltal újra megalapozottnak látta a jövőjét. Most már arra is gondolt, hogy gyermekét magához veszi. Követelte is fiát, arra hivatkozva, hogy apja és mostoha anyja nem jól bánnak vele. A gyermek elmondta, hogy sokat ütik és ágy helyett a földön, egy szalmazsákon alszik. Annyira felfázott, hogy éjjel mindig bevizel. Sok-sok utánjárás és tárgyalások sorozata után végre megkepta gyermekét. Végre boldog volt. Minden pénzét gyermekére költötte. Felruházta, tanítatta, gyógyítatta s mindent elkövetett, hogy becsületes ember váljék belőle. Fia nagyon szerette őt, mindenben segítségére volt. Éltek ketten szeretetben, boldogságban. Egyszer azonban második férje összeveszett a nőjével. Eljött hát a feleségéhez, hogy visszakönyörögje magát. Marikának nagyon gyenge szíve volt, így megsajnálta és újra visszafogadta férjét. Nehezen szokták meg újra egymást, de végül is visszaállt a rend, a béke és újra boldogan éltek. De nem sokáig. Hat hónap múlva a férj ismét távozott. Visszament a régi nőjéhez. De előzőleg több dolgot zálogba tett és a zálogcédulákat eladta. Mikor kérdezték, hogy miért hagyta ott a feleségét, azt felelte: ellenkezett velem. Nem azt tette amit mondtam neki. Egyszer montam neki, hogy gulyást főzzön, mire ő pörköltet csinált. Máskor meg túrós palacsintát rendeltem és ő lekvárost csinált, csupán azért, hogy velem ellenkezzen.
Az eset most már nagyon megrendítette Marikát, azonban fiára való tekintettel tovább küzdött. Bízott abban, hogy majd fiában megtalálja boldogságát.
Az idő múlt. A fia 15 éves lett. Ez idő alatt férje még háromszor visszajött. Nagyon csúnyán bánt Marikával és e bánásmód a gyarmekre is ráragadt. S most, hogy ketten maradtak, a fiu kezdett úgy viselkedni, ahogy azt a mostoha apjától látta. Mindenben azon volt, hogy anyját bosszanthassa. Nem akart tanulni, inkább elment dolgozni. Szenvedélye horgászás volt, melyet munka után gyakran űzött. Egy idő után újra fölfázott és a régi betegsége kiújult. Anyja nem tudta mit tegyen, hogy fia megjavuljon. Orvoshoz vitte, de az első injekció után kijelentette: többé nem megy. Nem is ment, hiába könyörgött neki anyja. Mosdani nem akart, piszkosan feküdt ágyba. Ha horgászni ment, úgy nézett ki mint egy malac.  Hiába könyörgött anyja, nem törődött szavaival. Kiállhatatlan lett, veszekedett, soha nem azt tette amit kellett volna. Viselkedésével meggyűlöltette magát. Anyja lassan rájött arra, hogy fia már nem a fia, hanem egy élősdi, ki a nyakán ül s azon van, hogy őt tönkre tegye. Már nem tudta többé szeretni, azon volt, hogy szabaduljon tőle. Arra gondolt, intézetbe adja. Ott talán meg fog javulni.
Sok szenvedés, megalázás jutott neki. Az ő élete talán példátlan az asszonyok között. Ennyi szenvedés talán senkinek sem jutott osztályrészül. És ki tudja még mi fog vele történni, hiszen még van hátra az életéből.


Vége

Oldal: Irodalom 1.
A honlap, mely létre jött az Úr 2011. esztendejében - © 2008 - 2024 - baliistvan.hupont.hu

Ingyen weblap készítés, korlátlan tárhely és képfeltöltés, saját honlap, ingyen weblap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat